Tél. Nagykabátok, óriási táskák, kopogó sarkak. Először karácsony, aztán hó, néha napsütés és csikorgó jég, aztán fehérség a fákon. Ha kicsit kiteszed a lábad a városból, a térdedig havas leszel. Vizsgázol, a félévi bizonyítvány számít – vagy nem. Szilveszter, pörögsz egyet – vagy nem, pálinkázol, pezsgőzöl vagy otthon maradsz, esetleg ezek egymással megszorozva adják a helyzet képét. És a többi, ami mindenkivel megtörténik.

De persze ilyenkor is ott vannak a háttérben az apró dolgok: amikor kimész az utcára, és jól érzed magad. Mert érzel valami bizalmat magaddal szemben, a tudat, hogy te szép vagy meg jó vagy így. Persze másoknak nem feltétlenül számít, hogy hogy nézel ki, még inkább, hogy milyen az összhatásod, a kisugárzásod – lehet, hogy ez inkább magaddal van összefüggésben.

Úgyhogy itt van újra egy ourstyle poszt (ezúttal a cotcot.hu képeivel kiegészülve). Válogatás, képekkel, az utcáról, azokról az emberekről, akik valami hasonlót találtak.

-

Néha szükség van olyan könyvekre, amik mélyen izgalmasak és szórakoztatnak. Joanne Harris regénye friss és fordulatos, az élmény pedig hasonló, mint más tárgyú könyveinél.

A történet helyszíne egy angliai elitiskola, ahol az induló tanév teli változásokkal, ahogy azt a visszavonulást fontolgató öreg latintanár, Roy Stratley is megérzi. De a háttérben valami sokkal rosszabb történik, ami végig ott van a szemünk előtt, a tények egyszerre láthatóak és láthatatlanok. Egyszerre bontakozik ki egy régi botrány, amiről majdnem mindenki megfeledkezett, és annak bosszúja: ahogy az apró, senkinek fel nem tűnő bűncselekmények gyilkossággá formálódnak.  Mindez természetesen élvezetes és nagyon-nagyon olvasmányos formában.

A könyv két főszereplője közül a másik egy gyerekből lassan felnőtté váló különös lény (bizonyos alapvető kérdések is titokban maradnak egészen a könyv végéig), akiről lassan kiderül, hogy a történet középpontja, az események mozgatórugója. Bár minden a szemünk előtt történik, mégis végtelenül izgalmas marad a könyv -”tejszínhabízű” könyv minden szempontból.

A könyben a fent említett két figura van egymással szembefordítva: a St. Oswald kapusának “kölyke”, aki álmodozó, láthatatlan és jó eszű gyerekből lassanként hatalmassá növekszik, méltó ellenfelévé válva Stratleynek, aki derűs, jó humorú, de ezzel együtt intelligens tanár.  Nagyon meghatározó személy az iskola életében, mégis leváltásra alkalmasnak találják.  Nem véletlen, hogy a regényben ő képviseli az iskolát, míg a másik oldalon a St. Oswald leendő lerombolóját találjuk.

Röviden, újabb szórakoztató és csokoládés könyv Joanne Harristől – olvassuk!

Listen. Can you hear it?
The music.
I can hear it everywhere.
In the wind…
…in the air…
…in the light.
It’s all around us.  All you have to do is open yourself up.
All you have to do… is listen.

August Rush. Egy csodálatos film a zenéről, amit követünk, vagy követtünk régen. A dolgok összhangjáról, a körülöttünk lévő harmóniáról mesél a történet, egy zenei géniusz kisfiúról, aki megszökik az árvaházból, hogy a zenét követve megtalálja a szüleit.
Klisé, és mégis kilép a klisékből. Ami számomra igazán élvezetessé teszi a filmet, azok a zenei betétek, és a mellékszereplők játéka. Robin Williamsben ezúttal sem kell csalódnunk, a főszereplő színésznő Keri Russell pedig (meglepően) tökéletesen alakítja a karakterét.
A történetnek van valamilyen sajátos aurája, ami nem hagyja az embert nyugodni. Az elvont művészfilm és az amerikai családi filmek között egyensúlyoz, nagyon ügyesen. Rengeteg negatív kritikát olvastam róla, azután rájöttem, hogy ezeknek (legalábbis) a fele igaz. Ha racionális szemmel nézzünk, és igazi “műértőként”, tényleg nem egy “nagy cucc”, DE – a film pontosan azt a gondolatot adja át a rendezésével, a történetével, és minden mozzanatával, amit “hivatalosan” mondani szeretne. Ebben az unalmas, ismétlődő, klisékkel teli “mechanikus” életben ott van a ZENE, így, nagybetűvel. A zene igen is mindent átível, és mindent átitat.
És ha azt hinnénk, hogy tipikus amerikai falkaparós családi idill lesz a vége (a kisgyerek szaladgál, anya és apa meg felfalja egymást), akkor csalódnunk kell. Kellemesen keveset sejtető, megnyugtató, mosolygós, szívmelengető befejezésre számíthatunk.

Aki szeretne két óra hosszára elveszni a zenében, annak kötelező.

Hivatalos oldal: http://augustrushmovie.warnerbros.com/

Ismét filmesposzt jön, ami nem is igazán kritika vagy ajánlás – akit érdekel, sok forrásból győződhet meg arról, hogy jó film -, inkább élménybeszámoló.

Vicky és Cristina Barcelonában töltik a nyarat, egy családnál. Vicky racionális és ambíciózus, míg Cristinát mélyebben érdeklik a dolgok és határozatlan. Találkoznak a spanyol festővel, Juan Antonióval, másképpen viszonyulnak hozzá és más-más élményeket szereznek. Cristina különleges kapcsolatot alakít ki a festővel és exfeleségével, Maria Elenával. Bor, gitár, szex, Barcelona.

Két amerikai lány érkezik Barcelonába, majd két amerikai lány távozik Barcelonából. Más emberként, nyilván. A történetmesélést a narrátor teszi könnyeddé, olyan, mintha teljesen hétköznapi lenne az, ami a nyáron történik, és ez szerencsés illúzió egy filmnél. Beleélhetjük magunkat.

És ezt az élményt erősíti a színészek hiteles, jól eltalált játéka is, ahogy adják a sztereotípiákat: hogy az amerikaiak racionálisak, a szőkék könnyűvérűbbek, a barnák megfontoltabbak, a spanyolok temperamentumosak. A forgatókönyv és a rendezés Woody Allen munkája, ami látszik is a filmen. És a történetben ott a humor és kultúra is, viszonylag élvezhető adagban, hogy hangulatokat, benyomásokat is kapjunk. Épp ezért érdemes megnézni, olyan film ez, amiért általában moziba szeretünk járni. És a tizenkettes karika erre kevés, viszont a soundtrack-ot szintén eltalálták.

Linkek, megtekintési lehetőségek

• est.hu
• IMDB

Főcímdal

]]> http://entendez.wordpress.com/2009/01/26/vicky-cristina-barcelona/feed/ 4 Meril http://entendez.wordpress.com/2009/01/21/messze-a-valosagtol-4-muvesz-bemutatasa/ http://entendez.wordpress.com/2009/01/21/messze-a-valosagtol-4-muvesz-bemutatasa/#comments Wed, 21 Jan 2009 18:22:28 +0000 bari http://entendez.wordpress.com/?p=253 ]]>

A művészethez minden egyes ember hozzá tett a kezdetektől fogva. Hiszen minden gyerek rajzol, így kifejezve az emberiség kezdetétől bennünk lévő görcsös kényszert: az önkifejezést, és azt, hogy istent játszunk. Az alkotás misztikusnak számít. Ha csak az őskori barlangrajzokat nézzük, amik meglepően realisztikusak állatábrázolásaikat tekintve, a hatalmas rajzokat, amik a barlangokat átívelik, és ha az ember belép, vagy akárcsak a képeket nézegeti, úgy érzi, ez egy varázslat. Én mégis azt mondom, ennél sokkal árnyaltabb.
Szeretnék pár olyan művészt ajánlani, akik nem annyira ismertek. Mert a tömegízlés csak a dekoratív külsejű dolgokat tudja befogadni, azt,ami “csúnya”, nem.

elsőként
girogio de chirico
a szürrealizmus előfutára, a modern festészet egyik úttörője.
megfoghatatlan hangulatú képek festője, pontosan eldolgozott festék foltok. ember utáni világ. még ha megjelennek az alakok a művein, akkor is olyan izolációt és csendet hallunk, ami gyakran kifejezetten sérti a fülünket. felbolygatja a lelket. a látható valóságon túlit, az igazit akarja megfogni. a témák valónyi lényét. valami mélyről feltörő sebzett csend ami leginkább jellemzi munkásságát.
a színeit tekintve a hideg színek használata a leggyakoribb. az árnyékok mindig erősen nyújtottak, és karcsúak. az árnyak nagyon fontos szerepet játszanak. az árnyékok az ember állandó kísérői, akárcsak a sebek.
tudatosan használja fel a tudatalattijába ékelődött gondolatokat, érzéseket. a tudatalattit és a tudatot egy nagyon vékony “fal” választja el, és csak két típus tudja a kettő között lévő falat “áttörni”: az aki őrült, és az ki művész.
ha érdekelne, milyen művei vannak az itt látható festményen kívül, tessék ide: vagyis erre a linkre: itt kattintani.
és akkor megtudod, hogy számára mi a szerelem dala. elárulom egy  gumikesztyű is van rajta. fedezd fel;)
ez pedig a wikipedia oldala, ahol az életéről tudsz meg még többet. vagy ha esetleg inkább magyarul olvasnál róla, akkor itt a link.

a második
adolf gottlieb
aki nem bírja a pacákat, a modernet, az most fogja be a szemét.
adolph gottlieb műveiről vagy nagyon sok feleslegeset (ergo magyarázzunk bele mindent) lehet mondani, a lényeg a képekben van.
saját magát ” conceptual artist”-nak nevezi. vagyis “fogalmi” művészként emlegeti. a műveibe, vagy csak “szimplán” az impressziókra támaszkodva, a vonalak dinamikáját figyeljük meg. a laza vonalak, a meleg színek, a piros kör, ami esetleg negatívban jelenik meg.
modern ikon képek, robbanás. szinte csak feldobott színek, pontok, és vonalak. véletlenszerűség. de a kompozíció, a vonalak harmóniája a tehetséget mutatja.
kifejezetten modern. “mégis” élvezhető.
a wikipédián, olvass róla. sajnos csak angolul tudsz, olyan honlapot se találtam, ami összegyűjtené a képeit. így csak a jó öreg google képkeresési módszerét tudom ajánlani. de megéri.

és egy újabb zseni, a pacák közül.
pollock
tényleg hihetetlen zseni volt. és szabad. absztrakt. néha még cigicsikket is találsz a képein. de miért is ne? hatalmas vásznak, egyedi technikával dolgozik.
ha meglátja a sok “műértő” a képeit, akkor egyből “ilyet én is tudok”, “nem tudott rajzolni.” akkor most idézek a wikipédiáról, mert hátha azt jobban elhiszitek: “képzőművészetet 1925-től Los Angelesben, a Manual Arts High School-ban tanult”, vagyis csak szimplán túllépett az akadémikus festészeten.
nézegessétek csak a színek és a vonalak dinamizmusát.
itt olvashatsz róla magyarul (bár nem sokat. ) kattints ide
itt pedig a képeit, nézheted meg.

végül
rené magritte
azt hiszem, a szürrealizmus egyik nagy mesterét mindenképp be kell mutatnom nektek, ha még nem ismernétek.
szarkazmus. és hihetetlen ötletek. ha megnézzük a képeit, láthatjuk, hogy valóban ismerte a világ jelenlegi állapotát. mégis valami teljesen másra vágyik. vágyunk. a színek visszaadják a korát, a mi korunkat. kicsit kopottas, kicsit fakó. főleg a  drapériák, ezzel is érzékeltetve a kor “olcsóságát”.
és talán a legtöbbet emlegetett, mutatott kép tőle, ami művészi hitvallását is megmutatja, illetve egy fajta csípős válasz a “műértőknek”.
“Leci n’est pas une pipe.” Ez itt nem egy pipa.
Pedig a képen egy pipa van. Akkor, hogy lehet, hogy ez nem egy pipa? A művész nem a te valóságodat képzi le, a saját maga valóságát, így fordulnak elő olyan képek, mint például gottliebé. Nem kötelező a művésznek a többség által elfogatott normák szerint festenie. A művészet lázadás, önkifejezés, szabadság. Ez a  válasz és a hit vallás.
A másik, hogy akármennyire realistán adná vissza a pipát, az nem ugyanaz a pipa lenne. Ez csak a pipa képe. Nem ugyanaz a pipa. Nem lehet a valóságot ugyanúgy lemásolni. Hiába sóhajtunk fel, a 30 perc alatt az utcán összedobott portré láttán. “Úristen, pont olyan mint én”. Mert igazából csak majdnem olyan, mint én. Néha kicsit több is.
És a szokásos linkek: olvass az életéről, és nézegesd a munkáit.

ÉS ha esetleg érdekel a magyar kortárs művészet, akkor mindenképpen ajánlom
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/
ezt az oldalt, nézzétek meg például Sándorfi képeit, igen, neki volt a modemben kiállítása.

Ha azt mondom: manga, a legtöbb embernek (most már szerencsére) nem “az a japán mesefilm” jut eszébe, hanem “az a fura képregény, amit visszafelé kell olvasni”. Persze azok, akik már jobban otthon vannak a témában, és járkálnak nagyobb könyvesboltokba, ismerik a magyar “felhozatalt”, ami a legnyomasztóbb mesterműveket és a legjelentéktelenebb (olcsó licenszű) köteteket is magában foglalja. Először ezekből párat szeretnék ajánlani, támogassuk szegény éhező mangakákat (mangarajzolókat) címszó alatt.

Ezen az oldalon találhatjátok meg a Magyarországon kapható magyar nyelvű mangák listáját. Szinte mindegyikbe beleolvastam, kezembe vettem őket, de remélem megértitek, ha nem megyek végig az egészen, és kommentálok minden egyes művet és “művet”.

Elsőnek Takahashi Tsutomu Élni című kötetét ajánlom azoknak, akik szeretik a minőségi horrort. Egy kötet az egész, szépen kivitelezett, védőborítóval (!), csodálatos rajzokkal. Ha csak magukat a rajzokat nézzük – remekművek, egy-egy panel magában is megállná a helyét. A manga tele van nagy, kidolgozott, dinamikus és mégis nyugodtnak tűnő képekkel. A mangaka nem “frisshusi” a piacon, Takahashi a horror nagymestere, és személyes véleményem szerint az árnyékolásé is. Isteni érzéke van a kompozíciókhoz, az arcon táncoló árnyékokhoz, a fekete-fehér vonalak szinte megelevenednek a keze alatt. Maga a történet érdekes, borzongató fikció, ami az olvasása közben, és után sem hagy nyugtot az olvasó-nézőnek. Gyönyörűen megkomponált requiem, ami nem ér véget a koporsó elföldelése után sem.

Yoon Mi-Kyung fiatal lányoknak készült manhwája, A vízisten menyasszonya kicsit kilóg a sorból, mert se nem japán, se nem horror/morbid; viszont témába vág – gyönyörű (első pár oldalon színes) világos rajzaival valami sötét, mély titkot sejttet a cselekmény hátterében. Az író a történelmi Koreába visz el minket, ahol az istenek tisztelete határozza meg a mindennapokat, a szigorú társadalmi hierarchia pedig mindenkinek előre megírja a sorsát. Soah, a gyönyörű fiatal lány így lesz áldozat, és Habaek, a víz istene pedig így gabalyodik összeesküvések hálójába. A rajzok részletesen kidolgozottak, a stílus beleillik a történelmi korba, a magyar fordítás és kivitelezés szépre sikerült. Érdemes még a karakterek arcát megfigyelni, a rajzoló különösen ügyelt arra, hogy ne fektessen semmire sem túl nagy hangsúlyt, és így lesz egyben a rajz – első benyomás, utána meglátod, hogy több van a vonalak mögött. A manhwa jelenleg is fut Koreában, előreláthatólag 10 kötet körüli lesz.

Utolsónak Yuki Kaoritól az Angyalok menedékét emelném ki (Angel sanctuary, ha így ismerősebb). A 20 kötetes manga felvonultatja az emberi, angyali, és démoni faj minden torzulását, a testvérszerelemtől kezdve a homoszexualitáson át, a transzvesztitákon keresztül a “sima” erőszakig. Érdekes módon a mű mégsem bántóan erkölcstelen, kicsit ügyetlen hasonlattal talán A Parfümhöz hasonlítanám. Felvonultat szinte minden emberi tulajdonságot, kapcsolatrendszert, erős elkölcsi és morális bírálattal van a jövő kor embere felé. Közben, hogy egy percre se higgyük, hogy unalmas filozófiai előadást olvasunk, Yuki Kaori egy szerteágazó és meghökkentő történetet kínál csomagolásként. Akinek van gyomra hozzá, és megszokja az eleinte nevetségesnek ható rajzstílust (a manga több mint 10 éves), annak olvasás után a Biblia mellé az első sorba avanzsál fel. A sorozatból három részes animáció készült, ami az első két-három kötetet dolgozza fel.

És most mangák, amikről eddig nem sokat tudhattatok/olvashattatok. Egyrészt, mert csak fanfordításban érhetőek el (szerencsére a háromból kettő magyarul), másrészt pedig itt Európában nem túl népszerűek maguk a sorozatok.

Mindhárom sztori önmagában nem “uh de meghökkentő”, de itt jön a manga sajátossága, ami miatt senki nem mondhatja, hogy a szépirodalom mellett eltörpül a műfaj – a rajz és a szöveg összhangja adja meg a dolog varázsát.

Yazawa Ai – Kagen no tsuki. Magyarul talán “A Hold utolsó negyedének” lehetne fordítani, az angol cím találóan csak “Utolsó negyed”. A rajzolónő neve sokaknak ismerős lehet, ha máshonnan nem, a Nana kapcsán, vagy a Magyarországon is futó Paradise Kiss anime alapjául szolgáló manga miatt. A Kagen no tsuki nem annyira “yazawás”, sem stílust tekintve, sem pedig történetileg.
Egy nyomasztó iskolássztorinak indul, aztán misztikus eszmefuttatássá alakul át; kicsit japán hitvilág, kicsit detektíves, kicsit érthetetlen – épp ezért élvezhető. A három kötetes manga elérhető magyarul itt; a fordítás minőségével nem vagyok megelégedve, de aki ügyes, megtalálja angolul is.
Yazawa nagy hangúlyt fektet a szemekre, az elrendezés néhol túlzsúfolt, néhol túl üres, bár ez megbocsátható, (viszonylag) korai művéről levén szó.
Kezdésnek tökéletes.
Nanba Atsuko – Sprout. Csak az angol fordítás érhető el, de mindenféleképpen érdemes belevágni – és vegyétek figyelembe, hogyha elkezditek, nem fogtok szabadulni. Kezdőknek nem ajánlom, “hardcore-shoujo”-ként definiáltuk Isoval (hála néki, ő mutatta nekem); a sztori alapvetően nem lenne “horror”, csupán véletlenek találkozása egy diákszállóvá átalakult családi házban, de a rajzstílus, és a manga ritmusa valamiért rettenetesen nyomasztóvá teszi. Nincsenek sötét tónusok, ijesztő, naturalisztikus panelek, első ránézésre olyan, mintha egy hagyományos tündérmesébe csöppent volna az ember, és később rájön, hogy ez kemény dráma. A szemeken van a hangsúly, a rajzok mégsincsenek túlbonyolítva, túlrajzolva. Egyszerű, jelzésértékű vonalak, mégis van ennek a rajzolónak valami titka, amivel együtt a történet olvasása közben nem tud az ember nem sírni. Talán pont ez a világosság az, ami annyira bántja a szemünket (és a szívünket), vagy a mosolyok mögötti szomorúság, nem tudom. Mindenesetre aki megunta Jane Austent, annak kötelező.
Utoljára következzen a kedvencem, amit mindenkinek muszáj életében egyszer elolvasnia:
Fujiwara Kaoru – Omae Ga Sekai o Kowashitai Nara.
A mangakát egy japán ismerősöm ajánlotta, hogyha igazán jót akarok olvasni, ami még művészi is, kezdjek bele. Fujiwara egyáltalán nem ismert Európában, Japánban is csak a saját műfajában (josei – a “felnőttebb” női korosztálynak szóló manga) híres – nem alaptalanul. Általában one shotokat (rövid, pár oldalas történetek) ad ki, ez a leghosszabb és talán legismertebb műve. A magyar fordítás gyönyörűre sikerült, letölthető itt. A történetről nem is igazán lehet beszélni, meg kell élni, el kell olvasni – nem a hagyományos öldöklős vámpírsztori kategória. Évszázadokon átívelő visszaemlékezések, a világegyetem különleges törvényei; a vámpírok, mint renden kívüli teremtmények.. vagy mégsem? Lehet, hogy minden rend szubjektív, és az égiek tényleg csak furcsa játékot űznek velünk?
A rajzok gyönyörűek, realisztikusak, tökéletesen arányosak, és – világosak. Semmi sötét satír, semmi borzongató árnyék, a panelelrendezések tökéletesek; egy rajzolt remekmű, egy rajzolt regény. A ritmus meghökkentő, a hirtelen váltások, a szöveg elrendezése precíz, talán nem is tudatos munka. Nem lehet róla negatív kritikát mondani, a legjobb manga, amit életemben olvastam. Csak két kötet, de a fejezetek elég hosszúak – elsőre talán nehézkesnek tűnhet olvasni, mert körüllengi az a bizonyos definiálhatatlan aura, a nyomasztó világosság, de amikor megszokod, nem szabadulhatsz. Csak viszonylag stabil lelkiállapotban ajánlom, különben nem vállalok felelősséget senkiért.

A listát még tudnám folytatni, ha nem is a végtelenségig; elég nehéz volt kiválasztanom ezt a hat mangát. Bátran belekezdhetnek olyanok is, akik még nem ismerkedtek meg a műfajjal, a többieknek pedig remélem, felkeltettem az érdeklődését.
Jó olvasást, mert hogy szórakozni nem fogtok, az biztos.

Amikor leülünk a számítógép elé nyolc-tizenkettő óra tanulás/munka után, és hagyjuk, hogy a szemünk magával vigyen. És jól tesszük, mert az internet különösen alkalmas mindenféle képi megjelenítésre és azoknak terjesztésére:  így jött létre egy újabb blogműfaj: a rajzblog.

Amatőr rajzolók, illusztrátorok, művészek, festők jelenítik meg magukat egy blogon belül, és fotóznak, kollázsolnak, festenek, rajzolnak, és írnak hozzá a művekről és magukról. Ők nyilvánossá teszik magukat, mi tanulhatunk belőle, meg abból, amit csinálnak.

Úgyhogy itt egy kisebb linkcsomag, hogy keress/találj. Van mindenféle.

HÁROMlegjobb

1. napirajz.hu
   Magyarország talán leghíresebb rövid karikatúrás-képregényes oldala. Kicsit erős, kevésbé visszafogott és szókimondó, de érdemes megfigyelni, mi kell a népnek és milyen stílusban/körítésben.
2. szegedikatalin.
   Az illusztrátor, aki mindenhol ott van és mindenhol rajzol. Érdemes nyomon követni, mert gyakran frissül és a rajzok is szépek, igényesek. Már a mesekönyv borítójáról felismerjük…
3. deviantart.com
   A portál, ahol minden van: digitális, hagyományos rajz és festészet, kollázsok, blendek, textúrák, ecsetek, vexelek és minden, ami grafika.

Rajzok, blogok, kollázsok

• Illustration Friday
• Treats and Treasures
• Poppytalk
• One good bumblebee
• artista blog
• Drawn!
• draw_a_heart
• Creative Thursday
• Shenplum
• ojni.blogspot
• Whis Jar
• Little Paper Plans
• fifi-lapin
• Street.car.circus
• Vattacukorhajú-lány
• nap vége
• {ths.nu}
• [dreamsorry]
• Misprinted Type

Tanuljunk rajzolni!

• drawing tutorials
• drawspace.com
• drawingcoach

És még?

Küldd be te is azokat a linkeket, amiket ismersz/szeretsz! Kommentelj ide vagy írj mailt: 73sockskukacgmailpontcom

Nem volt friss poszt mostanában, pedig a háttérben fontos dolgok történtek. Például van két új szerkesztőnk, Ági és bari.

Ezenkívül lesz hónap témája, ennek megfelelően a tagelés is átalakul (egy kicsit). Ez nem jelenti azt, hogy ezúttal négy hétig ugyanarról írunk majd, az ajánlók maradnak. Tematikusak lesznek viszont a kritikák, a cikkek, bizonyos ajánlók, és bármi, amihez amúgy kedvünk van.

És januárban (ami még maradt belőle) együtt rajzolunk majd. Amúgy pedig köszönjük az aktív közreműködést, jó érzés, hogy mostanában sok a hozzászólás.

Ez csak ilyen poszton kívüli információcsomag, Camilla Engman 2009-es naptárának egyik képével.
Először is: a fenti W-kérdéses menüpontokat átrendeztem, a WTF részleg kapott új tartalmat. Adatokat találtok itt, valamint véleményeket rólunk. És bátran lehet írni rólunk/nekünk
A másik, hogy továbbra is keresünk szerkesztőket, lehet jelentkezni a WHO menüpontban.

És itt van az a tény is, ami már szilveszterkor is megtámadott minket: 2009 van. Jó kétezerkilencet mindenkinek, böngésszétek az év végi listákat, fogyasszatok kultúrát és legyetek kreatívak. A rendezetlenséghez pedig adjunk még hozzá egy minden logikát nélkülöző listát és egy címet [uglygirls.deviantart.com] is!

2008|Merilszerint

szín: zöld
zene: péterfy bori – after hours
album: 30Y – nr. 4
könyv: Jung Chang: Mao
kiállítás: BODIES

2008|Janaszerint

szín: zöld
zene: Bencsik Tamara – Holding out for a hero

2008|bariszerint

szín: okkersárga, indigókék.
zene: Little Jackie – The World Should Revolve Around Me
album: egyetértünk:D
könyv: (twilight pl:D), de amúgy Dumas: A varázsló
kiállitás: Nach 1970, bécsi kortárs kiállitás, albertinában (wien):]

2008|Kingaszerint

szín: barna, zöld
zene: Madonna – Hung up
album: nincs igazán xD
könyv: HP7, Bogar bard, és persze a Twilight

2008|kacskaringószerint

szín: minden ami élénk, és feltűnő
zene: Katy Perry – Hot n Cold
album: Imogen Heap
könyv: Stephenie Meyer: Twilight; The host

2008|szerinted?

írd meg a te listádat és kommentelj, vagy küldd el a 73socks@gmail.com mailre.