Filmposzt. Egy nem mindennapi lengyel művészfilmről.
Stefek egy lepukkant kisvárosban lakik anyukájával és felnőtt nővérével. Egy nap azonban az apró “pályaudvaron” találkozik egy férfival, akit az apjának hisz, és saját, különleges eszközeit veti be, hogy maradásra bírja. A különleges atmoszférájú, mesés hangulatú film izgalmas kérdéseket vet fel a véletlenről, megérzésekről és cselekről.
Engedd tele forró vízzel, mássz bele és élvezd. A kádat, a délelőttöt, a forró vízet és Péterfy Bori zenéjét. Mert Áprily Lajos dédunokája amolyan underground-arc. Igényes, elvont, meghatározhatatlan hangulatú és különös atmoszférájú számok. Sőt, költőiek. A mai magyar zenei élet világát nézve igen ritkák. A lényeg, hogy a szöveg és dallam egymásra hat - és jó hallgatni.
A történetre rá lehet keresni, Bori neve a Wikipédiában is ott van, de ha jól figyelsz, különlegességekre találsz, mint például a letölthető karaoke-verziójú album 
Amorf vége, Bori itt van, folyton nyüzsgő Oktogon, összenézés szombaton, a sóhaj a paplanon, a jégvirágok az ablakon.
Számok, adatok, tények, letöltések a továbbiakban. És kíváncsiak vagyunk ám a ti benyomásaitokra is
Egyik kedvenc képem – már csak azért is mert kutyás – de leginkább a ruha miatt és azért, mert vannak olyan nénik, akik eléggé egészségesek -mind testileg, mind lelkileg – hogy megtehessék: nem állnak be a sorba.
A ruha, stílusának és anyagának köszönhetően, egyébként a mai divat birodalmában is megállja a helyét, ugyanakkor ez egy időtlen darab szerintem.
Nagyon szeretem a szoknyákat és eleve: a nőies ruhákat, úgyhogy akkor most jöjjön egy szoknyás válogatás (:
Végre könyvposzt is van. Mert ilyen is kell. De van fontosabb közölnivaló, mégpedig:
Most már így hivatalosan is itt van nekünk Kaito (Eira) mint szerkesztő. Ennek megfelelően frissült is a WHO részleg.
Ezzel kapcsolatban van még egy tervünk/ötletünk: szeretnénk ezt a részleget más(ok) véleményével is kiegészíteni, úgy “idézőjelbe téve”. Tehát ha te szívesen mondanal valamit rólunk (:D), akkor írj a puppets[kukac]awful-sound[pont]net címre! Mert mi sem ismerjük magunkat, egymást, sőt, másokat sem
Amúgy kis kutatást végeztem a google-n, és egész szépen indexelve vagyunk. Ha pedig valaki beírja az “entendez” – bizonyára nagyon gyakori – kulcsszavát, akkor nemzetközi webes keresésnél kilencediknek, magyar listán elsők vagyunk. Annyi csak a kérdés, hogy melyik magyar ember írja be (a hárommillió internetfelhasználó közül) a google-ba kulcsszóként az “entendez-t.
És akkor jöjjön az a bizonyos könyvesposzt.
Ismét képek. Válogatás. Azokról, akik az utcán elsuhannak mellettünk, és valami megfog bennük.
Talán nem is ruha kérdése. Bár ez nadrágokról, felsőkről, szoknyákról, cipőkről, kiegészítőkről szól. Elsősorban. De talán kell valami más is ahhoz, hogy tényleg különleges fotók készülhessenek. Válogattunk.
A kisugárzás. A mosoly vagy nemmosoly. Az arckifejezés, a mozdulatok – mind benne vannak, hogy mi jön le később.
Nem feltétlenül divat kérdése. Ami ma a legtrendibb, később az lesz a leginkább ódivatú. Nézz csak meg egy nyolcvanas évekbeli Benetton ruhát/hátizsákot/akármit…
És azért si vous entendez ma bonne (if you hear my sound – ha hallod a hangomat), hogy megmondjátok. A szépségről. Vagy egyáltalán. Vagy csak a jelen fotósorozat képeit kommentálva.
És végül némi gyakorlatiasabb frissítés: a bejegyzések kereshetőek lettek, ezenkívül létrehoztuk a “vos yeux” menüt, ahová te is jelentkezhetsz oldaladdal/blogoddal!
És akkor jöjjenek a fotók.
Újra zene, újra hippi és egyáltalán. Két The Doors-szám, a Riders on the Storm és a Ghost Song. Elrévedező és különös hangulat, megint.
És akkor most egy kis zene, mermér ez maradjon ki. Első a Santanától a Corazon Espinado, második nagykedvenc és betépős a Velvet Undergroundtól a Heroin. Hozzá pedig jegyzetek.
ils sont...